„2016-ban azért a népszavazás intézményét erőszakolták meg kétszer, mert idén épp népszavaztunk. Következőnek, legkésőbb 2018-ban azonban már parlamenti választás jön, a főszereplők és hajlamaik változatlanok lesznek. Ahogy a migránsoknak állítólag a természetében van, hogy erőszakoskodjanak az asszonyainkkal és a lányainkkal, úgy a tapasztalatok azt mutatják, választások esetében meg a fideszes politikusokkal nem árt vigyáznunk. (...)
Képzeljük el a következő helyzetet. A 2018-os parlamenti választás estéjén az adatok azt mutatják, hogy a Fidesz első helyen végez, de nem szerez abszolút többséget, és nem tud egyedül kormányt alakítani. Az ellenzéki pártok, a baloldal és a Jobbik már jó előre kizárja, hogy Orbán segítségére siessen. Azt viszont nem, hogy egy technikai koalíciót alkotva, egy ideiglenes miniszterelnök vezetésével nekifogjanak a NER felszámolásának. A kormányfő veszítenivalója tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne, mint akár a szocialisták népszavazási kezdeményezése, akár a kvótareferendum érvénytelensége esetében volt.
Egy parlamenti választás várható elbukásakor vajon:
- A Fradi-közeli kopaszok miféle választási irodás akcióihoz nem lenne semmilyen körülmények között köze Kubatovnak?
- Milyen kérésekkel nem fordulna soha a titkosszolgálatokhoz Németh Szilárd, mondjuk akkor, ha Soros-pénzeket is kapó civilek a választás tisztaságáért aggódnak?
- Mit nem állítana soha egy elbukott választás politikai érvényességéről Gulyás Gergely?
- És végül: ki lenne az a pódiumon állva, aki sűrű szabadkozások közepette figyelmeztetné rá Orbán Viktort, hogy esetleg még a korábbiaknál is vastagabb vörös vonalhoz közelít?”